A közösségi szolgálat: pedagógiai eszköz – „Illeszkedjen a
diákok személyiségéhez”
Köznevelés, 2012-04-27, 68. évfolyam, 16. szám
Iskolai
Közösségi Szolgálat – Service Learning (SL)
Az
iskolai közösségi szolgálat múltját két szempontból érdemes megvizsgálni, és
mindkét szempontot figyelembe kell venni a hazai módszertan megalkotásakor.
Egyrészt fontos tudni, hogy az Egyesült Államokban, ahol a legnagyobb
hagyománya van ennek a rendszernek, hogyan alakultak ki az úgynevezett
Service-Learning Programok mind a középiskolákban, mind az egyetemeken,
főiskolákon. Másrészt végig kell néznünk a magyarországi előzményeket.
A
service-learning kifejezés iskolai közösségi szolgálatként szerepel az alábbi
összefoglalóban. Szolgálat-tanulás a szó
szerinti fordítás, ám a közösségi szolgálat terjedt el Magyarországon, hiszen
ilyen néven került be az új Nemzeti köznevelési törvénybe. A közösségi
szolgálat előtt használjuk mégis az iskolai szót, mert így lehet hangsúlyozni,
hogy az iskolai közösségi szolgálat éppannyira pedagógiai eszköz, mint
szolgálat a társadalom számára.
Az Egyesült Államok
Az
Egyesült Államokban a 80-as években kezdték bevezetni az iskolai közösségi
szolgálat programokat középiskolákban egy kisebb oktatási reform részeként,
mikor szembesültek azzal, hogy a fiatalok mennyire elidegenedtek az őket
körülvevő közösségektől és a társadalom egészétől. Más korcsoportokhoz képest
kevesebben szavaztak, kevesebb önkéntes munkát végeztek, és a fő céljuk az
anyagi jólét elérése volt. Az iskolai közösségi szolgálat hatékony pedagógiai
megoldásnak bizonyult, mivel miközben fejleszt olyan készségeket, mint a
felelősségvállalás, részvétel, empátia, önbizalom és érzelmi intelligencia, egyben
segíti a közösséget is, amelyben a fiatalok élnek.
1984-ben
körülbelül 900.000 középiskolás diák vett részt iskolai közösségi szolgálat
programokban, míg 1997-ben már 12.605.740.
A középiskolák több mint felében szerveznek valamifajta szolgálatot, és
bizonyos államokban pontos tanulási célokkal kötelezővé is teszik az iskolai
közösségi szolgálatot. Bár a kötelezővé tételt az USA-ban is éri az a kritika,
hogy nem lehet kötelező, ami önkéntes, összességében a közvélemény helyesli a
fiatalok szolgálati tevékenységbe való bevonását. (Billing, 2000)
A
90-es években kezdték kutatásokkal is alátámasztani ezt a pedagógiai módszert.
Definiálták, hogy pontosan mit jelent az iskolai közösségi szolgálat, és ebben
nagy szerepe volt Andrew Furco kaliforniai kutatónak. Service-Learning: A
Balanced Approach to Experiantal Education című cikkében Furco több definíciót
mutat, például a National Society for Experiental Education 1994-es
definícióját: „service-learnig minden olyan jól felügyelt szolgálati
tapasztalatszerzés, amiben a diákoknak tudatos tanulási céljaik vannak, és ami
közben aktívan reflektálnak arra, amit a tanulnak.”. A cikk alapját azonban
Robert Sigmon 1979-es definíciója adja, miszerint csak akkor beszélhetünk
iskolai közösségi szolgálatról, ha nemcsak a kedvezményezett látja hasznát a
szolgálatnak, hanem az is, aki végzi. Iskolai közösségi szolgálat akkor
történik, ha egyensúlyban vannak a tanulási célok és a szolgálati eredmények.
Furco
ennek az egyensúlynak az alapján különbözteti meg az iskolai közösségi
szolgálatot az önkéntességtől, a közösségi szolgálattól (community service),
szakmai gyakorlattól és terepgyakorlattól.
A 90-es évek végén számos
olyan kutatáselemzés készült, ami már az iskolai közösségi szolgálat hatását
vizsgálja. Hatásvizsgálatot úgy érdemes végezni, ha először tisztázva vannak a
SL programok alapvető fontosságú elemei. Például bizonyos tanulási eredmények
mérésekor fontos változóként figyelembe vennünk, hogy milyen hosszú volt a
szolgálat; volt-e előkészítés és/vagy feldolgozás; a fiatal mennyire volt
bevonva a szolgálati tevékenység kiválasztásába, megszervezésébe; közvetett
vagy közvetlen volt-e a kapcsolat az adott társadalmi problémával a szolgálat
során stb. Egy minőségi programnak tehát pontokba szedett követelményei vannak,
és ezeknek a pontoknak az ismeretében tudjuk a program hatását vizsgálni. A
pontok például a következők lehetnek:
- Értelmes szolgálat: A szolgálati
tevékenységnek legyen értelme, konkrét haszna, és illeszkedjen a diákok
egyéniségéhez.
- Tananyaghoz való kapcsolódás: A közösségi szolgálat
tanulási célokat szolgál, amelyek éppúgy kapcsolódhatnak elméleti tárgyakhoz,
mint a kompetenciafejlesztéshez.
- Reflexió: A közösségi szolgálat során folyamatos
reflexió kell, hogy történjen. A tanulóknak megfigyelniük és elemezniük kell a
társadalomhoz való viszonyukat és saját magukat a feladatvégzés kapcsán.
- Másság: A közösségi szolgálat elősegíti a
másság elfogadását és a résztvevők közötti kölcsönös tisztelet fontosságának
megértését.
- Fiatalok véleménye: A közösségi szolgálat
során nagy jelentősége van, hogy felnőtt felügyelete mellett a fiatalok maguk
végzik a tervezést, a végrehajtást és a szolgálatból való tanulás értékelését.
- Partnerség: A közösségi szolgálat
együttműködő, kölcsönösen hasznos és közösségi igényre irányuló.
- Fejlődéskövetés: A közösségi szolgálat
résztvevőitől elvárják, hogy folyamatosan értékeljék a tevékenységek minőségét
és azt, hogy mennyire sikerül elérni a kitűzött célokat, valamint felhasználni
az eredményeket a fejlesztés és fenntarthatóság szempontjából.
- Időtartam és intenzitás: A közösségi
szolgálatnak olyan hosszúnak és intenzívnek kell lennie, hogy közösségi igényt
oldjon meg, és elérje az előre megadott célokat. (National Youth Leadership Council, 2008)
Shelley
H. Billing Research on K-12 School-Based Service-Learning: The Evidence Builds
című cikkében elmondja azt is, hogy bár a 90-es években már számos kutatás,
hatásvizsgálat jelent meg, de ezek még általában a tanulók saját
visszajelzésein alapultak, nem vizsgálták kontroll-csoporttal a hatást, és nem
előre meghatározott hipotézis alapján végezték a kutatásokat. Ennek ellenére az
ezredfordulóra bizonyítottnak volt mondható, hogy egy minőségi SL program
fejleszti az egyéni és szociális készségeket, az állampolgári
felelősségvállalást, az iskolai teljesítményt, és segíti a tudatost döntést a
diákok továbbtanulásával, karrierjével kapcsolatban.
A legfrissebb kutatások, így már nem önmagában a
készségfejlődést bizonyítják, hanem azt vizsgálják, hogy ha egy program
bizonyos módszertani elemeket tartalmaz, akkor az mennyiben változtat a
tanulási eredményeken. Egy nemrég megjelent amerikai meta-analízis 62 közösségi
szolgálati programot vizsgáló tanulmányt elemzett (Celio, Durlak, és Dymnicki, 2011). Egyrészt kimutatták, hogy azok a
diákok, akik részt vesznek SL programban, összehasonlítva kontroll-csoporttal,
jelentős fejlődést mutatnak öt területen:
-
önismeret és
önbizalom,
-
az iskolához
és tanuláshoz való hozzáállás,
-
állampolgári
elköteleződés,
-
szociális
készségek,
-
iskolai
teljesítmény (0.27-0.43 mean effect).
Másrészt viszont aszerint is nézték a programok
hatásait, hogy milyen módszertani gyakorlatot követett az adott program. Négy
ilyen gyakorlatot néztek:
-
tananyaghoz
való kapcsolódás,
-
diákok
bevonása a döntésekbe,
-
kapcsolat a
közösséggel és
-
reflexió.
Eredményül azt kapták, hogy kétszeres lett a hatás
(0.17 helyett 0.35) azokban a programokban, ahol mind a négy módszertani
gyakorlatot használtak azokhoz képest, ahol egyet sem. Elgondolkodtató részeredmény viszont, hogy ha
már egy gyakorlatot használtak, az 0.3-as változást hozott, nem lényegesen
kevesebbet, mint ha kettőt, hármat vagy négyet alkalmaztak. A leggyakrabban
használt módszertani gyakorlat a reflexió, így ennek a hatása tűnik a
legnagyobbnak, de ez az eredmény a gyakorisággal is összefüggésben lehet.
Összességében az amerikai kutatók nagyon fontosnak
tartják, hogy további kutatások szülessenek, annak érdekében, hogy jobban
megértsük, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy a diákok a lehető
legtöbbet fejlődjenek a SL programtól.
Magyarország
Az iskolai
közösségi szolgálat egyik elődje Magyarországon az úttörőmozgalom. A
szocializmus ideje alatt lényegében minden iskolás gyermek tagja volt a Magyar
Úttörők Szövetségének, és bár 1990 után az ezredfordulóig még majd’ százezer
taggal működött a szervezet, az úttörőmozgalom megszűnése ’üresen’ hagyta az
iskolák nagy részét közösségépítő foglalkozások és a másokért tevékenykedés
szempontjából. Az elmúlt években nemigen került ennek az űrnek a helyére olyan
pedagógiai módszer, ami arra nevelné a diákokat, hogy vállaljanak felelősséget,
legyenek empatikusak, végezzenek feladatokat a közösség érdekében, akarjanak és
tudjanak helyi problémákat megoldani. Az emlék, hogy a fiatalok közösségi
szolgálatba való bevonása át volt itatva politikai ideológiával, nagyon
megnehezíti a magyar fiatalok ilyen irányú készségfejlesztését.
A
rendszerváltás után hamar kiderült, hogy attól, hogy demokratikus államformában
élünk, még van mit tanulnunk a demokráciáról. Jogaink és kötelezettségeink
ismeretén túl, számos készséget kell elsajátítaniuk a fiataloknak. Demokratikus
készségeken értve: az önbizalmat, a részvételt, a felelősségvállalást, az
együttműködést, az empátiát, az érzelmi intelligenciát, a kommunikációt, a
döntéshozatalt, a problémamegoldást, a kritikus gondolkodást, a kreatív
gondolkodást, a hiteles vezetői készségeket.
Az utóbbi
10-15 évben számos szervezet és szakember kezdett el az ifjúsági önkéntességgel
és a közösségi szolgálat szakmai hátterének megalapozásával foglalkozni, mert
felismerték, hogy ezáltal a fiatalok demokratikus készségeit fejlesztik. Galambos
Henriette Rita: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! című írásában ebbe a körbe
sorol olyan állami, egyházi, alapítványi fenntartású iskolákat, civil
szervezeteket, „mint például (a teljesség igénye nélkül) a budapesti Karinthy
Frigyes Két Tanítási Nyelvű Gimnázium, a sárvári Tinódi Gimnázium, a Miskolci
Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium,
a Waldorf gimnáziumok, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, a Magyar
Vöröskereszt Ifjúsági Tagozata, a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány,
az Önkéntes Központ Alapítvány és még sokan mások.[1]
Többek között a következő elnevezésű programok futnak
iskolákban és civil szervezetekben: KEKSZ – kreativitás-erőbedobás-közösség-szolgálat (Karinthy Frigyes Két
Tanítási Nyelvű Gimnázium, Budapest), miKsSZ (Berzsenyi Dániel
Gimnázium, Budapest), szeretetszolgálat (Miskolci Fényi Gyula Jezsuita
Gimnázium), szociális karitatív munka (Waldorf iskolák), szociális
témahét, élet a burkon kívül (Alternatív Közgazdasági Gimnázium), micve
(Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola), IKSZ − iskolai közösségi
szolgálat (DIA), KÖSZI − Közösségi Szolgálat Iskolában (Kórházi Önkéntes
Segítő Szolgálat Alapítvány), DECI − Debreceni civilek (KözPont
Ifjúsági Egyesület, Debrecen) stb.
Az igény megjelent a felsőoktatásban is, több helyen
diákok vagy diákszervezetek szerveznek ilyen típusú tevékenységeket, mint
például a HAKÖSZ és a TEK a Corvinuson, a Zöld Egyetemi Kör a BME-n, az Add
tovább! az ELTE Pedagógia Pszichológiai Karán, a Csatárlánc a Miskolci
Egyetemen stb.
2011-ben a DIA által immáron 6. éve koordinált KöZöD!
Önkéntes Fiatalok Napja elnevezésű országos programsorozaton 32 ezer
fiatal regisztrált, és 220 településen szerveztek önkéntesen közösségi
projekteket óvodák, iskolák, ifjúsági csoportok, baráti társaságok, egyetemi
diákszervezetek. Ezzel a résztvevői számmal Magyarország a világ 3. legnépesebb
programját nyújtotta az Önkéntes Fiatalok Világnapján.
Magyar
fiatalok ezrei adnak rendszeresen vért, önkénteskednek sportegyesületekben,
múzeumokban, kulturális rendezvényeken, nyári fesztiválokon, kórházakban és
idősotthonokban, árvízi munkák során, gyűjtenek ruhát, élelmiszert, iskolaszert
rászorulóknak, önkénteskednek itthon és külföldön. Igény tehát van rá, és
amikor a feltételek adottak, a fiatalok mozdulnak. A felnőttek, a szakma dolga,
hogy megfelelő körülményeket teremtsenek hozzá.
Nem előzmény
nélküli tehát a kormányzat által kezdeményezett, és néhány civil szakmai
szervezet és oktatási intézmény bevonásával előkészített TÁR(sadalmi) S(zolidalitás)-program,
aminek keretében 2011 tavaszán több mint száz középiskolai közösségi szolgálati
projekt valósulhatott meg országszerte.”
(Galambos, 2011)
Az
ifjúságnevelés és az ifjúsági önkéntesség területén természetesen jelentős
szerepe van a Magyar Cserkészszövetségnek (MCSSZ), melyet 1912-ben alapították,
és az 1948-as betiltás után 1989-ben alakult újjá. A 2009. év végén az MCSSZ
csapataiban 7160 cserkész tevékenykedett.
A Nemzeti köznevelési törvényben előírt 50 óra
közösségi szolgálatnak előzménye továbbá a Nemzetközi Érettségi Program
(International Baccalaureate – IB) is. A budapesti Karinthy Frigyes Gimnáziumba
huszadik éve tehetnek a magyar diákok is nemzetközi érettségit.[2]
A programot azzal a céllal támogatta a minisztérium, hogy hazánkban közvetlenül
megismerhessük ezt a világ 141 országában elfogadott érettségi és kétéves
felkészülési rendszert, amelynek követelményeiben ötvözték a különböző országok
legjobb tapasztalatait. Így mintaként szolgálhat a magyar oktatás és
vizsgáztatás fejlesztéséhez. Az IB küldetési nyilatkozatából kiderül, hogy
„arra törekszik, hogy érdeklődő, jól felkészült és másokkal is törődő
fiatalokká nevelje a diákokat, akik a kultúrák közti megértés és az egymás
iránti tisztelet révén segítenek egy jobb és békésebb világot létrehozni. Az IB
Szervezet (IBO) iskolákkal, kormányokkal és nemzetközi intézményekkel működik
együtt, hogy igényes programokat fejlesszen a nemzetközi oktatás és a szigorú,
következetes értékelési rendszer számára. Ezek a programok a világ minden táján
arra bíztatják a diákokat, hogy legyenek olyan aktív, együttérző és egész életen
át tanuló emberek, akik megértik, hogy a különbözőségeikkel együtt, másoknak is
lehet igazuk.” Ennek az érettségi programnak kötelező részeleme 50 óra
közösségi szolgálat, melynek pontosan meghatározott tanulási céljai vannak.[3]
A
Karinthy Gimnáziumban az elmúlt 18 évben nemcsak a Nemzetközi Érettségit
Programban részt vevő diákok számára kötelező a közösségi szolgálat, hanem
minden kilencedikes és tízedikes tanulónak. Más-más formában, de még számos
magyarországi iskolában működik a közösségi szolgálati program. Most azonban a
törvény minden, körülbelül 1200 magyarországi érettségit adó középiskola
számára kötelezővé teszi, „2016. január elseje után az érettségi vizsga
bizonyítvány kiadásának feltétele 50 óra közösségi szolgálat elvégzésének
igazolása.
Közösségi
szolgálat: szociális, környezetvédelmi, a tanuló helyi közösségének javát
szolgáló,
szervezett
keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos
tevékenység és annak pedagógiai feldolgozása.”[4]
A
törvény bevezetése nagyon sok gyakorlati kérdést vet fel és számos szakmai,
elméleti kérdést is. A közösségi szolgálat, mint pedagógiai eszköz, nem lehet
sikeres szakmailag felkészült pedagógusok, valamint egyértelmű útmutatók,
módszertani segédletek és tanulási célok meghatározása nélkül. Ha ez utóbbiak
nincsenek megfelelően kidolgozva, akkor a közösségi szolgálat kifejezetten
árthat, csalódást okozhat mind a diákoknak, mind a pedagógusoknak, mind pedig a
szolgálatot fogadó személyeknek, intézményeknek. Nagy a feladata és a felelőssége
tehát a döntéshozóknak és a szakembereknek!
Irodalomjegyzék
Shelly H. Billing, (2000): Research on K-12
School-Based Service-Learning: The Evidence Builds. Phi Delta Kappan. May 2000.
658-664.
Andrew Furco, (1996): Service-Learning: A Balanced Approach
to Experiential Education, Barbara Taylor, ed., Expanding Boundaries: Serving and Learning (Washington, D.C.:
Corporation for National Service, 1996), 2-6.
K-12 Service-Learning Standards for Quality Practice.
National Youth Leadership Council. 2008 URL: http://nylc.org/sites/nylc.org/files/files/Standards_Oct2009-web.pdf
Christine I. Celio, Joseph
Durlak, Allison Dymnicki (2011): A Meta-analysis of the Impact of
Service-Learning on Students. Journal of
Experiental Education. 2011, Volume 34, No2. 164-181
Galambos Henriette Rita (2011): Öntsünk tiszta vizet
a pohárba! Taní-tani Online. tani-tani.info, 2011. szep. 08. − 22:09 URL:
http://www.tani-tani.info/ontsunk_tiszta
Matolcsi Zsuzsa (2011): Kinek a dolga a társadalmi
érzékenységre nevelés? Taní-tani Online tani-tani.info, 2011. szep. 30. − 20:55
URL: http://www.tani-tani.info/kinek_a_dolga
Iskolai Közösségi Szolgálat – TÁRS program. 2011. Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért
Felelős Államtitkárság által szerkesztett kiadvány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése