Bevezető

Demokratikus Ifjúságért Alapítvány IKSz hírlevelét olvassák/olvassátok, ami soha nem volt még annyira aktuális, mint ezekben a napokban. Történt ugyanis, hogy 2009-ben, 10 évi – az ifjúsági önkéntesség és a fiatalok demokratikus készségfejlesztése terén végzett munkánk összegzéseképpen megfogalmaztuk egy vágyunkat, ami nagyjából úgy hangzott, hogy: szeretnénk, ha Magyarországon minden középiskolás fiatal legalább egyszer megtapasztalhatná a másokért történő önzetlen tevékenykedés örömét az iskolai közösségi szolgálaton keresztül. Mi akkor a közösségi szolgálatot olyan pedagógiai eszköznek tekintettük, ami a megfelelő feltételrendszer megléte mellett határtalan fejlődési lehetőséget biztosít a résztvevők számára, valamint hosszú távon hozzájárul a társadalmi szolidaritás és együttműködés erősödéséhez, és a fiatalok aktív állampolgári kompetenciáinak folyamatos fejlesztéséhez.

Ezt ma sem gondoljuk másként, amikor az iskolai közösségi szolgálat már minden olyan középiskolás számára kötelező, aki 2016 májusától kezdve sikeres és érvényes érettségi vizsgát kíván tenni. Bár a mi konkrét javaslatunk arról szólt, hogy a középiskolákat és a pedagógusokat jó példákkal, és megalapozott szakmai segítséggel támogatva tegyük minél több középiskolás számára vonzóvá ezt a tevékenységet, és a vonzóvá tétel egyik módszere legyen az érettségihez a 100 plusz pontból 10 megszerezhető pont (10%) abban az esetben, ha a diák megfelelő módon igazolja, hogy valóban részt vett iskolai közösségi szolgálati tevékenységben. Így lehetőség lett volna a folyamatos felkészülésre, a hazai és külföldi jó példák széles körben történő megosztására, valamint arra, hogy fokozatosan épüljön a rendszer. Tudtuk azt is, hogy nem a nulláról kellett volna kezdeni, hiszen 2011-ben már legalább 2-300 középiskolában valósult meg a közösségi szolgálathoz köthető tevékenység, de néhány kivételtől eltekintve ezek egy-egy elkötelezett pedagógus lelkesedésén és vállalásán múltak, nem álltak össze rendszerekké, nem feltétlenül épültek be a pedagógiai programba valamint nem feltétlenül váltak a tantestület közös kincsévé, és semmiképpen sem érték el a teljes iskolai népességet.

Most, 2012 őszétől az iskolák és a diákok számára a közösségi szolgálat kötelező, az érettségi bizonyítvány kiállításának egyik feltétele. Az a diák, aki nem teljesíti azt a bizonyos 50 órát, az nem is álmodhat érvényes érettségiről. Ez évente több tízezer diákot és több ezer pedagógust érint, nem beszélve az együttműködő partnerek sokaságáról. Ez sajnos nem a legszerencsésebb indítása egy olyan programnak, aminek a célkitűzéseivel a pedagógusok, a szülők, a fogadószervezetek, sőt, a diákok maguk is egyetértenek abban az esetben, ha értik a lényegét. És ehhez idő, türelem, rengeteg szakmai munka kell. Ez a munka azonban nem végződhet csupán önkéntes alapon, ehhez a munkához jól képzett, tapasztalt szakemberek folyamatos munkája szükséges, és nem utolsósorban egy széles körű társadalmi párbeszéd, amely során az összes szereplő a helyére tudja tenni a kezdeményezést, és megtalálja benne a saját helyét, szerepét.

Ezzel a hírlevéllel, éppúgy, mint szervezetünk minden más tevékenységével, programjával és kezdeményezésével ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy az iskolai közösségi szolgálat hozzájáruljon a részvételi demokráciában felelősen élni, dolgozni, és döntéseket hozni képes fiatalok tapasztalati tanulási folyamatának támogatásához. Együtt talán menni fog.