Interjú

„Úgy gondolom, izgalmas lesz számukra megtapasztalni olyan helyzeteket, amelyekbe egyébként nem kerülnének, izgalmas lesz annak megélése, hogy ők maguk is tehetnek valamit azért, hogy a világ jobb, élhetőbb legyen mindenki számára.”

Interjú Sárkányné Lengyel Máriával, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium igazgatóhelyettesével

Igazgatóhelyettesként hogyan gondolsz az iskolai közösségi szolgálatra?

Amikor a köznevelési törvényben először találkoztam a közösségi szolgálat kötelező bevezetésének szándékával, bevallom, bizony megrettentem. A pécsi Leőwey Klára Gimnázium nagy létszámú iskola, évfolyamonként 200 diákunk van, akik számára a szolgálat megszervezése és a diákok által teljesített órák korrekt adminisztrálása - sok egyéb munkánk mellett - nem tűnt egyszerű feladatnak.

Hárman vagyunk az iskolavezetésben, senki nem kért fel arra, hogy összefogjam, koordináljam a közösségi szolgálatot, a feladat egyszerűen megtalált és ezt egyáltalán nem bánom, mert folyamatosan gazdagodom én magam is általa. Már egyáltalán nem csak a kötelezően elvégzendő feladatot látom benne, hanem a közösségi szolgálat adta pedagógiai lehetőségeket is.

Kezdeti félelmeim eloszlatásában és az iskolai szervezés elindításában sokat segített a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány Pécsett szervezett harminc órás tanfolyama, melyre önként jelentkeztem, hogy minél többet megtudjak a közösségi szolgálat tartalmáról.

A Ti iskolátokban voltak ennek előzményei?

Iskolánkban eddig sem volt ismeretlen az önkéntesség. Sok diákunk évek óta aktívan bekapcsolódik a Máltai Szeretetszolgálat által működtetett Jelenlét programba, mely a Pécs határában, György Telepen élő roma családok megsegítését végzi. Rendszeresen indulnak tanulóink jótékonysági futóversenyeken, tolmácsolnak civil szervezetek nemzetközi rendezvényein, de számtalan gyűjtési akciót is lebonyolítottunk már és részt vettünk a 72 óra kompromisszumok nélkül programban is.

Hol tartotok most?

Büszkén mondhatom, hogy sok minden történt ez ügyben a Leőweyben. Mindenki, a tanárok, szülők és diákok egyaránt tudnak a közösségi szolgálatról és arról, hogy ez a Leőweyben hogyan valósul meg. Úgy gondolom, nálunk egy diák sem aggódik amiatt, hogy hogyan tudja majd teljesíteni az érettségi megszerzésének feltételeként szabott 50 óra közösségi szolgálatot.

Fontosnak tartom elmondani azt is, hogy nem hangsúlyozzuk a szolgálat kötelező jellegét, hanem annak a diákok személyiségének fejlődésére gyakorolt pozitív hatásait emeljük ki, úgy motiváljuk kollégáimmal együtt a diákokat, hogy ne teherként, hanem élményként éljék meg a közösségi szolgálatot.

A szervezőmunkát rajtam kívül hét, az ügy mellett elkötelezett kolléga segíti, ők egy-egy terület felelősei, akik folyamatosan keresik a pécsi és Pécs környéki lehetőségeket diákjaink számára, előkészítik az együttműködési megállapodások megkötését a különböző szervezetekkel, felkészítik a tanulókat az általuk választott konkrét feladatra, fizikálisan és lelkileg is kísérik őket mindvégig.

Nagy örömünkre december elejéig 120 diákunk kezdte meg a Leőwey Klára Gimnáziumban a közösségi szolgálat teljesítését a legkülönbözőbb területeken, pl. a Misina Állatmenhelyen, részt vesznek a Normandia Lions Klub több programjában, sokan általános iskolásokat korrepetálnak, dolgoznak a pécsi sportrendezvényeken, vagy éppen iskolánk nyugdíjasainknak segítenek eligazodni az informatika világában a Kattanj rá! – új iskolai programban.

Jelenleg további 6-7 szervezettel folyik az együttműködési megállapodás előkészítése.

Véleményed szerint mik lesznek a nehézségek a megvalósítás során?

Szeretném, ha a kezdeti lendületünk és lelkesedésünk töretlen maradna, ha sem mi, a pedagógusok, sem a civil szervezetek sem fáradnának bele a diákokkal való foglalatosságba. Nem szabad hagynunk, hogy a program kiüresedjen, hogy kialakuljon a „lepapírozás” gyakorlata, mert ennek híre rossz hatással lenne azoknak az iskoláknak a diákjaira, ahol jól működik a közösségi szolgálat.

Pedagógiai kihívás lesz számunkra motiválni a kevésbé szorgalmas diákokat is, rábírni őket kötelezettségük teljesítésére.

Szerinted mi az iskolai közösségi szolgálat legizgalmasabb része a diákok számára?

A diákok az iskolában zárt közösségben élnek, a világ problémáitól gyakran elzártan. A közösségi szolgálat kihívás a számukra, hiszen olyan társadalmi rétegek képviselőivel találkozhatnak személyesen, betegekkel, öregekkel, mély szegénységben élőkkel, akikről jobb esetben csak a médiában olvastak, láttak tudósításokat. Úgy gondolom, izgalmas lesz számukra megtapasztalni olyan helyzeteket, amelyekbe egyébként nem kerülnének, izgalmas lesz annak megélése, hogy ők maguk is tehetnek valamit azért, hogy a világ jobb, élhetőbb legyen mindenki számára.

Milyen tanácsokat adnál olyan iskolavezetőknek, akik most kezdenek gondolkodni az első lépéseken?

Minél előbb vágjanak bele, semmiképpen ne késlekedjenek! Meg fogják tapasztalni, hogy a diákok nyitottak az iskola kezdeményezésére, biztos vagyok benne, hogy mindenhol vannak olyan tanulók, akik eddig is végeztek önkéntes munkát, csak éppen nem tudtak róla tanáraik.

Az iskola feladata a diákok komplex személyiségfejlesztése, melynek kiváló eszköze lehet a közösségi szolgálat, hiszen a gyakorlati tanulás, a személyes megtapasztalás, az élmények sok olyan készséget, képességet, kompetenciát fejlesztenek, amelyek gazdagítják tanítványainkat, hozzásegítik őket ahhoz, hogy emberségben gyarapodjanak.