Bill Hilt: Egy
sikeres iskolai modell a tudatos állampolgárság fejlesztésére közösségi
szolgálaton keresztül
Bill Hilt
társadalomismeret tanár az USA-ban, Toledoban, Ohio államban, és egyben a helyi
Project Citizen, itthon Civitas (www.civitas.hu) nevű szervezet
tagja. Írása hetedikes osztályával végzett munkájának összegzése.
„Most már tudom, hogy életem végéig fogok
önkénteskedni. Jó érzés tenni valamit másokért.” Ezek voltak a 2012-es tavaszi
félévvel kapcsolatban az egyik diákom önreflexiós esszéjének záró-összegző
mondatai. Hátborzongatóan hasonlót éreztem harminc évvel ezelőtt, amikor én magam
kezdtem részt venni közösségi szolgálatban. Először kiscserkészként végeztem
közösségi szolgálatot elsősorban azért, hogy minél magasabb rangot kaphassak,
de ez hamar átfordult a fent említett érzésbe – egyszerűen jó volt adni. Több száz
projekttel a hátam mögött úgy érzem, itt a megfelelő idő, hogy megosszam
tapasztalataimat.
Körülbelül
húsz évvel ezelőtt, tanári pályafutásom kezdetén elhatároztam, hogy mindenképp megértetem diákjaimmal, hogy mit is
jelentenek az állampolgári jogok, és felelősségek, és mindezt a közösségi
szolgálaton keresztül, ahogyan az velem is történt fiatal önkéntesként. Így
első éves tanárként be is vezettem az „Állampolgári projektet”. Szándékosan
választottam ezt a címet a „Közösségi szolgálati projekt” helyett, hogy jobban
belesimuljon a tantervbe. Nem tudtam olyan tanárokról, akik hasonló
alternatívát ajánlottak volna a diákjaik számára, így az elején egy teljesen új
lehetőséget kínáltam a diákjaim számára. Az évek során azonban a közösségi
szolgálaton keresztül való tanítási modell széles körben elfogadottá vált, így
elhagytam az én alternatívámat.
Elhagyni egy
alternatívát azonban nem jelenti azt, hogy kevesebb választási lehetőség marad
a fiatalok számára. Elengedhetetlen, hogy annyi választási lehetőséget építsünk
be az önkéntes projektekbe, amennyit csak lehet. Ez egyszerre ad teret a
diákoknak, és biztosítja a kontroll érzését. A diákok még azt is
megválaszthatják, hány órát szeretnének teljesíteni, a különböző óraszámhoz
pedig osztályzatok vannak rendelve. Nyolc óra „A” osztályzatnak felel meg, 6
óra „B”-nek, és így tovább. A jegy jelentősége nagyjából megegyezik egy
fontosabb dolgozatéval. Tapasztalataim alapján a legtöbb diák „A” osztályzatra
hajt.
Három szakasza
van a közösségi szolgálati projekteknek: (1) a tervezés, (2) a tevékenység maga
és (3) a reflexió. Minden fázis egyformán fontos és szükséges. A tervezés a feladat tisztázásával
kezdődik. Ez az a pont, amikor megbeszéljük a közösségi szolgálat jellemzőit.
Általában heves vita tárgya a közösségi szolgálatba tartozó tevékenységek
besorolása. Azonban én a munkám során szeretek úgy gondolni erre, mint egy
skálára, aminek egyik vége egy egyszerű tevékenység, például a szemétszedés, a
másik vége pedig a teljes értékű közösségi szolgálat, amikor egy csoport azonosítja
a közösség egy problémáját, és tervet dolgoz ki a megoldására. Lehetne példa
erre egy olyan a diákok által szervezett kampány, amely támogatja az iskolai
menük egészségesebbé tételét. Diákjaimat eddig sikeresen buzdítottam a két
véglet közötti elhelyezkedésre. A feladat szempontjából nem hiszem, hogy
bármelyik véglet előbbre való a másiknál, csupán más felfogás húzódik meg
mögöttük.
Ebben a szakaszban
az is fontos, hogy tisztázzuk, mi számít
közösségi szolgálatnak és mi nem. Például a diákok nem számolhatják el a
családtagoknak, a szomszédoknak vagy az egyháznak vagy magán kluboknak nyújtott
segítséget közösségi szolgálatként. A szemétszedés óraszáma is maximum két óra
lehet. Az ilyen jellegű szabályokat a helytelen időbeosztás elkerülése
érdekében hoztuk. Természetesen bíztatom a diákjaimat arra, hogy segítsenek a
szüleiknek, szomszédjaiknak, és az egyháznak, de ez nem számít bele a közösségi
szolgálatba. Ezen kívül konzultálunk, amennyiben nem tudják besorolni a
kérdéses tevékenységet. Általában minden ötletüket támogatom, de maximalizálom
két órában konzultációra szánt időt.
A feltételek
tisztázása után a következő lépés az ötletgyűjtés.
Először megkérem a diákjaimat arra, hogy készítsenek listát képességeikről és
érdeklődési körükről. A legjobb ötletek a diákok érdeklődési körén és
tehetségén alapulnak. Zenei és tánc tehetséggel megáldott diákok jótékonysági
műsorokat állítottak össze, az asztalos mesterségben élen járók pedig a közeli parkban
padokat készítettek a régiek helyére. 10 konkrét, potenciális projekt ötletet
kell megnevezniük. Ragaszkodom ahhoz, hogy ezt a bűvös számot elérjék, mivel
többségük hatot, nyolcat viszonylag könnyen felsorol, de az utolsókon sokat
rágódnak. Azonban sokszor ezek lesznek a legértékesebb, legkreatívabb és leghasználhatóbb
ötletek.
A következő
fontos és néha kihívásnak számító lépés a
megvalósításhoz szükséges lehetőségek megtalálása és koordinálása. Ezt a
fázist nagyban befolyásolja a diák személyisége és a szülő részvétele. Itt
változtattam a legtöbbet az évek során. Kezdetben úgy hittem fontos, hogy a
diákok kezdeményezzenek, és csináljanak mindent maguktól, azonban rájöttem,
hogy ez hatalmas visszahúzó erő lehet egyes diákok számára. Most inkább
bemutatok korábbi projekteket és biztatom a diákokat, hogy osszák meg
információikat és a lehetőségeiket a többiekkel. Vannak régi kapcsolataim
például a városi hulladékkezelő irodával és egy állatvédő csoporttal, akik minden
évben kiárusítást szerveznek. A tanteremben egy táblán rendszerezzük ezt a sok
információt. Arra ösztönzöm a diákokat, hogy segítsenek egymásnak, és adott
esetben kérjenek segítséget a szüleiktől.
A következő szakasz
a közösségi szolgálati tevékenység
megvalósítása. Habár 10 hét áll a diákok rendelkezésére, hogy teljesítsék a
maguk által kitűzött óraszámot, az utolsó pillanatban általában elcsúsznak az
idővel. Mivel azok a diákok, akik barátokkal együtt, csapatban dolgoztak sokkal
elégedettebbek a végeredménnyel, együttműködésre biztatom őket. Fontos követni,
hogy mennyi időt töltöttek a diákok a tervezéssel, utazással a projektjük
megvalósításához, de ez az idő nem haladhatja meg a teljes projekt időtartamának
10-15%-át. Egyes programok több időt,
tervezést vagy felkészítést igényelnek, ezekben az esetekben kivételt tehetünk.
A legtöbb diák három-négy különböző projektet csinál végig annak érdekében,
hogy elérje a kitűzött óraszámot. Ez rendben is van, mivel lehetőséget ad
különböző dolgok, problémák megismerésére.
A diákokat arra is biztatjuk, hogy olyan ötleteket valósítsanak meg,
amiknek van helyi és globális jelentőségük is. Sok diák dönt úgy, hogy pénzért
dolgozik valahol, és utána ezt a fizetségét ajánlja fel egy jó ügy érdekében.
Általában ezt én nem támogatom, csak akkor engedem, ha valóban az ő tudásukra
és képességeikre van szükség a munka során. Viszont követelmény, hogy a minimálbért
elérjék. A diákok adományozhatnak tartós
élelmiszert, például rizst, hogy segítsék az éhezőket a legrászorultabb
helyeken a freerice.org honlapon. Ez
az idő maximum két óra lehet. A megvalósítás ideje alatt arra bíztatom
diákjaimat, hogy osszák meg tapasztalataikat egymással. Elképesztően sokszínű
tevékenységeket tudnak a diákok kitalálni a közösség segítése érdekében.
A közösségi
szolgálati tevékenység legutolsó és legfontosabb része a reflexió. A legtöbb általam ismert iskolában a diákoknak csak egy
összegző táblázatot kell a szolgálat végén kitölteniük, és semmilyen más
jellegű élménybeszámolót, reflexiót nem kérnek tőlük. Ez nagy hiba, nem tesz
jót a diákoknak. Én rövid esszét iratok diákjaimmal. Egy ilyen esszé segít
abban, hogy a projekt minden oldalát végig gondolják és feldolgozzák az
élményeiket. Ezek az esszék nem hosszúak és csak a negyedét teszik ki a
munkájuknak. Be kell mutatni a projektjüket, azt hogy milyen tevékenységeken
keresztül segítettek az adott közösségen, és le kell írniuk, hogy mit tanultak
a tapasztalataikból. Ezen kívül ki kell térniük arra is, hogy hogyan kezelték
őket a közösségben és hogy hogyan érezték magukat a projektben. Az esszéket
olvasva büszke vagyok, mivel a diákokat gyakran mélyen megérinti a közösségi
szolgálat szellemisége. A diákoknak párokban is be kell mutatniuk a munkájukat.
Mivel nem tudják előre, hogy az adott nap ez a feladat vár rájuk, általában először
idegesek lesznek. Párokban megbeszélik élményeiket, elmondják egymásnak projektjük
részleteit, majd bemutatják azt az osztálynak és válaszolnak egymás vagy az én
kérdéseimre. Ez remek alkalom a gondolatok és élmények megosztására, valamint pozitív
élmény a diákok számára. Ekkor van lehetőségem megítélni, hogy mennyire vették
komolyan a feladatot. Ennyi év után már könnyű megmondani, hogy mikor vette valaki
félvállról a feladatot.
Amióta csak foglalkozom
közösségi szolgálat projektekkel, mindig ez a feladat kapta a legpozitívabb
visszajelzést a diákoktól. Az év végi diákértékeléseknél* mindig jóval a többi óra elé helyezik és a
legszórakoztatóbb feladatként, a legjobb tanulási tapasztalatként írják le. Sok
szülőt is felbátorítja a feladat. 2012 júniusában kaptam egy levelet az egyik
anyukától, amiben többek között a következőt fogalmazta meg: „Szeretnénk azt is
megköszönni, hogy megszervezte a közösségi szolgálatot. Olyannyira felkeltette
a lányom érdeklődését, hogy még mindig erről beszél. Nagyon izgatottan várja az
első önálló projektjét ezen a nyáron, mert még mindig az ön által beleültetett
szenvedély hajtja. Köszönjük, hogy a diákokat érzékenységre, empátiára,
figyelemre, részvételre tanította, egyszerűen megmutatta, hogyan lehet jobb
emberré válni.”
Fordította:
Glatz Dorottya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése